2013. július 13., szombat

Árnyak között

Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

4/5

"Kylar leszámolt orgyilkos életével. Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?"

Még az első rész olvasása után eldöntöttem, hogy figyelemmel kell követnem Kylar útját, így feszült figyelemmel vadásztam a könyvtárban a folytatásokat. Végül csak sikerült megszerezni a második kötetet, és ismét belecsöppentem az összeesküvések világába.

A kötet ott folytatódik, ahol az első abbamarad, így aki azt még nem olvasta, csak saját felelősségére folytassa ezen értékelés olvasását!

Az Istenkirály nem tétlenkedik, büntet és pusztít, félelembe hajtja a népet, és nagy erőkkel keresi az eleddig ismeretlen Éjangyalt, és ezúttal egy új szimpatikus szereplőt is kaptam, ugyanis Vi-t küldik utána, hogy élve, vagy holtan, de kerítse elő, és vigye vissza Kylar-t a városba. Meg sem lepődtem, hogy személyében újabb, érzelmileg sérült személyt kaptunk, aki nem képes senkiben sem bízni, leginkább a saját érzelmeiben nem, és a bosszú, na meg a túlélés élteti. Ám a változás, sok mindenkinek köszönhetően benne is elindul és a vége...O.o, nem lövöm le a könyv legvégét, de kettejükhöz kötődik, és wow. Sőt WOW!

Logan sem tétlenkedik a Lyukban, amellett, hogy egyáltalán életben maradt, megérti, hogy vannak helyzetek, ahol már nem marad semmi, csak az élni akarás, és milyen vékony a határ amit ha átlépsz, elveszted minden emberségedet. Mondjuk emelem kalapom, hogy még itt is képes volt egy csapatot összeverbuválni. És ami a szememben igazán királlyá tette, azaz volt, hogy nem csak kihasználta őket, látta bennük a jót is.

Kylar és Elene...a fiú mindent felad azért, hogy a lány megkaphassa a nyugodt életet...de azt, ami a részed, nem lehet megtagadni, és erre a fiú is rájön. Mert hiába próbálja, nem tudja magát teljesen megállítani, és legnagyobb örömömre Éjangyal visszatér. Amúgy ez Elene-től nem volt túl szimpatikus dolog, persze, értem én, hogy mi nők, szeretünk abban a hiszemben lenni, hogy képesek vagyunk a szeretett férfit megváltoztatni...de nem mindegy, hogy egy rossz szokásról akarjuk meg leszoktatni, vagy gyökeres személyiségátültetést akarunk végezni nála. És emiatt én valahogy nem is ennek a párosításnak szurkolok igazán...sorry.

Mellettük ugye kapunk még rengeteg, izgalmasnak tűnő szálat, amik gondolom a következő kötetben lesznek igazán kibontva, de már most igencsak izgatják a fantáziámat O.o.

Maga a történet jól lett összerakva, a szereplők élnek, nincs olyan érzésem, hogy egy két dimenziós, felszínes sablont követek sok száz oldalon keresztül. Megvannak a saját okaik, a fájdalmas múltjuk (mondjuk igazán lehetett volna egy-két nem érzelmileg nyomorék szereplő :D), és kilátástalan jelenük, mégis, hisznek abban, hogy lehet jobb a jövőjük, ez hajtja őket előre. Persze van itt minden, lopás, zsarolás, gyilkolás, árulás, amit csak szeretnénk, így aki nem bírja az erőszakos dolgokat, szerintem ne ezt olvasgassa. De egy ilyen háttérhez valljuk be, nem dukál a rózsaszín, habos-babos mesevilág.
Amin továbbra is meglepődök, hogy képes az író ennyi szálat fejben tartani, és megoldani, hogy a megfelelő pontban fussanak össze. Még akkor is, amikor ferde szemmel néztem egy-egy új szereplőre, hogy" na vajon te mire kellesz?", a végére persze kiderül, hogy bizony jó helyen volt ő.

Egy szóval nekem ez a kötet is tetszett, leszámítva a függővéget, ami nagyon nem volt szép dolog. Amiért még sem kap 5 csillagot azaz, hogy volt néhány olyan rész, ami sejthető volt. De ezt leszámítva semmit nem tudok ellene felhozni.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 646

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése