Álmatlanok

Adrian Barnes: Álmatlanok

4,5/5

"Egy nap Vancouver lakossága azt tapasztalja, hogy senki, vagyis szinte senki nem aludt előző éjjel. Másnap ugyanez történik. Harmadnap megint. Kiderül, hogy az egész világ ugyanabban a bajban szenved. Csupán néhányan maradnak az alvás képességének birtokában, ráadásul mind ugyanarról álmodnak: egy furcsa, aranyszínű fényről.

Hat napnyi teljes alvásmegvonás után bekövetkezik az alvásdeprivációs pszichózis. Négy hét után a test belehal. A két időpont között pedig elszabadul a pánik és a pokol. Egy bizarr új világ jön létre, amelyben azok veszik át a vezetést, akik korábban a társadalom peremére szorultak, és az új hatalom egészben nyeli le a régit.

Adrian Barnes bemutatkozó regénye a legvadabb posztapokaliptikus rémálom – nem véletlenül jelölték érte az Arthur C. Clarke-díjra, és tekintik a kortárs sci-fi egyik legizgalmasabb és egyben legfélelmetesebb új hangjának."

Figyelemfelkeltő borító, érdekes fülszöveg, és én már tudtam is, hogy nekem kell ez a könyv.

Belegondoltatok már abba, mennyire fontos az alvás a számunkra? És most nem arra gondolok, hogy a nehézkes reggeli felkelésnél még 5 percet szeretnénk eme tevékenységgel tölteni.
Hányszor hagytuk el, amikor a határidők már a nyakunkon voltak, vagy hányszor kívántuk azt, hogy bár képesek lennénk meglenni nélküle, és akkor mennyi plusz időnk lenne elvégezni a mindennapi dolgainkat. De vajon tényleg jól járnánk vele?

Paul szemén keresztül látjuk a dolgokat, pontosabban ő az, aki utólag leírja nekünk, mi is történt ez alatt a pár nap alatt, amikor a világ, amit ismertek megszűnt létezni, és helyét átadta Nód-nak.
Az ő alakja hamar közel került hozzám, sok mindenben hasonlítunk, és sok mindenben különbözünk. Voltak dolgok, amiket nem biztos, hogy úgy tettem volna, ahogyan ő, de nagyon remélem, sose lesz lehetőségem ezt élesben letesztelni.
Egyike az álmodóknak, annak a kevés embernek, akik képesek aludni, és ugyanazt az álmot látják. Ám ez is veszélyes, mert előfordulhat, hogy többet nem lesz képes felébredni belőle. Néha én is szeretném az életem egy részét átaludni, de nem a teljes egészét. Csipkerózsikák, csak éppen nincs  herceg, aki felébressze őket.

A hangulat teremtés nagyon erős a történetben. Nem csak látod a szemeid előtt, amit leírt az író, de ott vagy vele együtt ebben a kifordult, és perverz világban, amit egyszerre megvetsz, és félsz tőle, de valamiért mégis ismerős. Mert ki ne érezte volna már azt, hogy jó lenne egy kicsit szabályok nélkül játszani? Ha megtehetnél mindent, amit most tilos? Csak aztán nehogy a préda szerepébe kerülj, mert ahol azt hisszük, hogy nincs szabály, ott is van: aki gyenge, elpusztul.
Ahogyan végig követhettem az emberiség kivetkőzését, végig azon gondolkodtam, honnan tudja ezt ilyen jól? Mert az ott történtek tényleg olyan dolgok, amiket eltudok képzelni rólunk. Mert mindig lesznek, akik az utolsó pillanatban is nyerészkedni akarnak, hiába sejthető, hogy azt a pénzt már nem lesz mire elkölteni. És lesznek, akik hatalomhoz akarnak jutni, meg akarják mutatni, hogy mire képesek, vagy egyszerűen csak megtorolni azt a sok sérelmet, amit a társadalom addig elkövetett ellene. És lesznek olyanok, akik kétségbeesetten keresnek egy kapaszkodót, bármit, ami utat mutathat nekik. Na meg a meghunyászkodók, akik az életben maradásért elvetik az elveiket. Mert az ösztön erősebb, mint az összetartás.
Túl jól ismer minket, vagy legalábbis a bennünk élő szörnyetegeket. És talán ez a legijesztőbb a könyvben. Nem egy idegen faj, nem mutáns élőlények döntik végül romba azt, amit ismertünk. Hanem mi.

A szereplők tényleg hétköznapi emberek, tökéletlenek, és a kapcsolataik is azok. Itt nem fogunk feddhetetlen hős lovagokkal találkozni. Pont ezért szerethetőek, és utálhatóak. Mert tükröt mutatnak nekünk. És tetszik, vagy nem tetszik a kép amit látunk, attól még igaz.

Rengeteg elgondolkodtató kérdés merült fel bennem az olvasása közben, és nagyon sokra egyáltalán nem kaptam választ. Úgyhogy lesz min elmélkednem egy darabig. És ez jó. Mert még mindig bennem él a történet, a szereplők. Még látom magam előtt azokat a jeleneteket, amik nagyon megfogtak, és nem eresztenek.

Szóval, ha keresel egy jól megírt, kerek történetet, amely rólunk szól, arról, hogy milyenek is vagyunk ( és ennek a részletességétől nem félsz), bírod az erőszak ezen formáját, és szeretsz gondolkodni, akkor ez a te könyved.

                                                És abban az esetben isten hozott Nód-ban.

 A könyvért köszönet illeti az Agave kiadót.

Királycsináló

Martina Kempff: A királycsináló

4/5

Mostanában megnőtt a történelmi témájú könyvek száma az életemben, de én egy cseppet sem bánom. Középiskolában is szerettem a töri órákat, elképzelni a letűnt korokat, rég elmúlt embereket és pillanataikat. De persze lehet, hogy csak az időnkénti menekülési vágyam az, ami ilyenkor kielégülésre kerül. Ki tudja?

Ebben a könyvben Nagy Károly édesanyjának az életébe nyerünk bepillantást. Azt azért ne várja senki, hogy egy teljesen hiteles, és száraz történelmi könyvet fog a kezébe. Nyilván ebben is megvannak az igazságok, de erre még egy nagy halom hozzáfűzött mese is kerül. De engem személy szerint nem zavart. Pont eme plusz miatt éltek igazán a szereplők, és kerültek közel hozzám.

Bertrada az elején egy elkényeztetett nemes lány, aki épp az esküvőjére készül eljutni, amikor egy döntése az egész életét megváltoztatja, örökre. Szembe kell néznie azzal, hogy a világ cseppet sem olyan könyörületes, mint azt gondolta volna. S ha némi noszogatásra is, de végül felállt, és összeszedte magát, meg az újonnan szerzett tudást, ami a birtokába került, és kialakított magának egy új életet, új személyiséggel.

" Aki vágyik a halálra, az ne féljen szembenézni vele." 

Kifejezetten tetszett ez az új lány, aki határozott volt, és tudta mit akar. Kíváncsi voltam arra, hogyan alakul a sorsa. Úgyhogy nem kis elégedettségemre szolgált, amikor végül kiderült a titok, ő pedig a megérdemelt helyére került. Igaz, még itt is kaptunk némi csavart a történetbe.

Jó stratéga, a világra és az embereire odafigyelő nőt ismertem meg általa, aki végül megtalálta a boldogságát, még ha ez néha csak ideig-óráig tartott. Időnként komolyan mondom, jobban uralkodó lett volna belőle, mint a férje. :D

Pippin alakja nekem kicsit semleges maradt. Egy igazi nőcsábász, akit végül egyetlen nő megigézett...igen, én meg másodállásban a húsvéti nyúl vagyok. Na mindegy. D legalább odafigyelt a feleségére és tanácsaira (általában), és meglepően sok szabadságot adott neki. Ez viszont tetszett. A végét azért sajnáltam, hogy egy ilyen összeesküvésen csúszott el az életük.

A gyerekek. Én nem tudom, hogy a hatalom az, ami ennyire eltudja választani a testvéreket, vagy a királyi családban történő nevelkedés már eleve sem hagy sok lehetőséget a testvéri összefogásra. Mert ha jobban belegondolok, azért nem sok boldog és kiegyensúlyozott testvéri kapcsolatra emlékszem így a történelem tengeréből. Ellenben a testvérgyilkosságok száma elég magas. Mindenesetre én azért sajnáltam, hogy ennyire elidegenedtek egymástól. Már korán kiderült, hogy nem igazán bírják egymást, így én nem értettem egyet itt Bertrada-val, hogy ennek ellenére is egy légtérben tartja őket. Tapasztalatból tudom, hogy néha a távolság igenis jól jön. Pedig mi öcsémmel azért nem akartuk egymást megölni, maximum verbálisan.

A mellékszereplők közül is sok szerethető alak van, nekem saját történettel és álmokkal, ami azért fontos, mert néha annyira elsiklik felettük a szerző, és csak egy kétdimenziós papírbabát kapunk hús-vér alakok helyett, de itt ilyen problémám nem volt. Bonifacius kifejezetten a szívembe zárta magát.

Az örökös konspiráció, a félelem attól, hogy elveszítik a hatalmukat, az állandó háborúskodás. Egy olyan világ, amiben nem szívesen éltem volna le a teljes életemet. Ennek ellenére egy-két napot igazán eltöltenék, hogy lássam ezt a világot is a maga szépségével, és árnyaival. Sajnáltam, hogy a könyv ilyen hamar véget ért. Én még olvastam volna, főleg az érdekelt Károly mit szólt az anyja tettéhez...de úgy érzem ezt már nem fogom megtudni.

Ha egy történelmi könyvet keresel, nem zavar az erőszak, az összeesküvések hada, némi varázslat, akkor nyugodtan fogj bele.

Kiadó: Illia & Co.

Oldalak száma: 333