2014. január 27., hétfő

Szivárgó sötétség

On Sai: Scar

5/5

"Scar körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete."

 Azt hiszem lassan On Sai neve egyet fog jelenteni számomra a biztosítékkal arra nézvést, hogy egy csavaros, szórakoztató és egyben elgondolkodtató, bizonyos tekintetben görbe tükröt mutató történetet kapjak, ami aztán szinte beeszi magát a bőröm alá, és önálló életre kell bennem.
Egy sorozat első kötetét tarthatja az olvasó a kezében, ennek megfelelően még csak most ismerkedünk mind a világgal és a szereplőkkel.
  A társadalom továbbra is rétegekre van bontva, hiába lépünk a jövőbe. Ráadásul itt bizony nem árt, ha a megfelelő bolygóra is születsz, mert amik a peremvidéken vannak, néha bizony komoly problémákkal küzdenek. Egy ilyen bolygón él Scar is, ráadásul keresztények is, amit titkolniuk kell, különben elpusztítanák őket. A lány, miután szerelme elveszni látszik számára, úgy dönt megszökik, és navigátornak áll a császári flottába. És innen kezdetét veszi a kaland, mely nem csak az ő életére lesz hatással.

Már megszoktam, hogy minden sokkal, de sokkal több rétegű, mint azt elsőre gondolnám, szinte várom, hogy milyen újabb meglepő fordulatokat kapok. Nem csalódtam. Egy pillanatra sem unatkoztam, a történet az első betű után magába szippantott, és nem is engedett el, amíg be nem fejeztem. Éljenek a hétvégék, amikor egy napot rászánhatok arra, hogy olvassak.
A világfelépítésre nem lehet panasz. Szépen kidolgozott, logikai bakit nem tartalmazó (legalábbis én nem találtam). Itt mindenki meg fogja találni a neki megfelelő és szimpatikus oldalt. Ott vannak az emberek, akik néha ugyan ösztönlények, de mégis összetartanak. A mentálok, akik egy magasabb létsíkon élnek, de még sem annyira tökéletesek, mint gondolják magukról. Na és persze a Jó és a Gonosz. És a császár, aki még keresi a helyét. A kérdés az, vajon sikerül-e neki megtalálni? És mibe fog ez majd kerülni a világnak?
Amellett, hogy egy szórakoztató és pörgős mű, bizony komoly kérdéseket penget, elég bátran. Már magáról a vallásról sem sok ilyen megközelítésű mű született eddig, vagy csak én nem találtam meg őket. Érdekes elgondolás, és kivitelezés. Kíváncsi vagyok, vajon a most felmerült kérdésekre kapok-e és ha igen, milyen válaszokat a sorozat végére.
Aztán ott vannak a peremvidéken élők, akik kívül esnek a biztonságon, ám az adó alól persze nem. És hogy életben maradjanak, bizony szövetségeket kell kötniük...de ennek ára van.
A demokráciáról, ami néha nem feltétlenül az. És hogy mekkora probléma lehet az, hogy az évszázadok alatt belénk nevelődött dolgok miatt sokszor nem vesszük észre a nyilvánvalót.
És persze az elvek kérdése. Mit teszel, meddig mész el, és vajon hajlandó vagy-e meghalni is azért, amiben hiszel?

A komoly témákat a szereplőknek kell elvinniük a vállukon, amit ők meg is tesznek, méghozzá profi módon. Eközben mi jobban megismerjük őket, megszeretjük, vagy épp megutáljuk őket.
A számomra Scar és Don alakja az, ami kiemelkedett, őket rögtön megkedveltem. Habár kapcsolatuk nem indult simán :D. Viszont jó volt látni, ahogy csiszolódtak, ahogy a mentál védte a lányt, akár az élete árán. Igazán jól kiegészítik egymást, és még ha nem is vették észre, de alakítják a másikat, méghozzá a legjobbat hozva ki belőle.
Atrhur alakja sem lenne rossz fiú, csak nem igazán tudja néha, mit és hogyan kell mondani. És ahhoz képest, hogy mióta ismeri a lányt, simán elhiszi a látszatot. Ami tudjuk, hogy néha csal.
Lucy. Habár megértettem, hogy mit miért is tett, ő nekem túl hideg volt néha, túlzottan tökéletes. Ezt persze nem kellene mondanom, hiszen én is mindig a maximalizmusra törekszem, de a nő szinte már nekem is sok. Sokkal szimpatikusabb volt, amikor néha-néha felengedett, és nem a haragjába burkolózott. Remélem lesz számára is megnyugvás.
Chester. Nos, ő egy érdekes figura. Rengeteg lehetőség van benne, és nagyon kíváncsi vagyok, vajon miről fog még nekünk mesélni. Alapvetően kedvelem, de van benne egy kis rideg számítás.

Olvasd el! De komolyan. Nem csak egy jó sci-fi történet, bár már ezért is érdemes lenne kézbe venni. De egy nagyon sok rétű, jól felépített és szövevényes mese. A megfelelő pillanatokban szerencsére felbukkan a humor, így nem lesz olyan sötét hangulatú, mint lehetne. Én csak ajánlani tudom. És kérem a folytatást!
A könyvért köszönet illeti Könyvmolyképző Kiadót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése