2012. december 12., szerda

Feed - Etetés

Mira Grant: Feed - Etetés
5/5

Nos, nagyon úgy néz ki, hogy szerencsésen választottam könyveket, ugyanis ismét egy dicsérő kritika fog következni. Azért igyekszem ömlengés mentesen kivitelezni a dolgot. :)

Mira Grant által felépített világban az emberek zombikkal osztoznak kicsiny bolygónkon. A két, emberiség életét jobbá tételére létrehozott vírusok nem várt interakciója okozta fertőződés mindenkiben ott lappang, arra várva, hogy előtörhessen, és egy öntudatát elvesztett, agyatlan zombit alkosson meg. Az emberek megtanultak ezzel együtt élni, új szabályokat alkottak, alkalmazkodtak. A blogger írás elterjedté vált, bár még mindig sokan lenézik őket. Hőseink egy csapatnyi fiatal blogos, akik az elnökválasztási kampány gépezetébe nyerhetnek bepillantást. Ám néhány emberéletet is követelő támadás után már nem olyan biztosak benne, hogy ez tényleg olyan jó dolog, mint gondolták. Meghátrálnak? Érdemes akár az életet is feláldozni, hogy az igazság kiderüljön?

Engem már ott meg vett a könyv kilóra, hogy hihetően és érthetően írta le azt, hogyan is lettek az emberekből, és az elvileg békés elhunytakból kevésbé békés, agyatlan lények. Mert lássuk be, azért nehéz elképzelni azt, hogy egyszer csak Earl bácsi felébred a temetőben és a mi nyakunkat szeretné megcsócsálni.
  A vírusok egymásra hatása, sőt egyáltalán a világba kikerülésük is olyan történet, amit eltudtam hinni. Hiszen mindenki szeretné, ha a jövőben a rákra és más egyéb betegségre ellenszert találnának, és ahhoz mindenki hozzáférjen ingyen. És emberi tulajdonság, hogy bizony gyakran cselekszünk azelőtt, hogy alaposabban végig gondolnánk, mi lehet a következménye, pláne hosszú távon.
És minderről úgy ír, hogy akkor sem esik az ember kétségbe, ha nem orvosit végzett, mert megérti mi a lényeg.  Egyetlen részlet volt, amire nem kaptam teljesen kielégítő választ, azaz, hogy miért csak egyszer "hozza vissza" az embert a vírus? Másodszorra, harmadszorra miért nem?

A másik, amit ötletesnek tartottam, a blogok felhasználása volt. Egyre több és több ember kezd el írni a neten egy oldalra, a gondolatait, olvasmányait, véleményeit vagy épp tippjeit kívánva megosztani másokkal. Hatalmas lehetőségek rejtőznek ebben, amit a jövő kiaknázhat, és ezzel játszadozott el az írónő.

Na már most a szereplők közül abszolút kedvenceim a Mason testvérek lettek. Kiegészítik egymást, Shaun, aki keresi a veszélyt, az akciót és mindezt élvezi, illetve Georgia, aki megfontoltabb és igyekszik az igazságot és a tényeket meglelni és rögzíteni. A köztük lévő kapcsolat azt hiszem sok szempontból ismerős lehet mindenkinek, akinek van testvére. Még ha "ölik" is egymást, a bajban rögtön segítenek a másikon, és el sem tudnák képzelni az életet a másik nélkül. Ez bármilyen testvérpárra igaz lehetne.
Buffy nekem kicsit távoli volt a technika iránti rajongásával, de azért őt is kedveltem, és ezen a vége sem változatot.
Ryman szenátor azaz ember, akit minden választó elképzel magának, de élőben még nem találkozott vele. A tökéletes politikus, aki ember maradt. És próbál az is maradni. Ráadásul nem akarja átverni a szavazókat. (Utópia! :D).
Tate az elején teljesen semleges volt, a végén ellenszenves, a legvégén pedig a halálát akartam, úgyhogy elég szépen ívelt lefelé a pályája.
Rick...ő túl keveset szerepelt Mahir-ral egyetemben, így nem tudtam teljesen megalapozott véleményt kialakítani róla, de a benyomásaim alapján szimpatikusak mind a ketten.

Maga a cselekmény akár ma is játszódhatna, leszámítva a zombikat. Ma is épp elég ember szeretne hatalomra jutni, akár bármi áron, ráadásul fanatizmusuk határokat sem ismer. És lássuk be, a politikai játszmák amúgyis hajlamosak a hétköznapi kisemberen átlépni.
Viszont félelemben élni nem lehet mindig, és az emberek vágynak az igazságra. Amihez elvileg joguk van, de vajon tényleg az igazságot kapják meg? Vagy csak valamit, ami annak tűnik?

Nagyon sok érdekes, sőt kifejezetten komoly gondolat van a regényben. A biológiai terrorizmustól kezdve az igazság elhallgatásáig. Azt hiszem, ez egy olyan könyv, amit olvashat az ember úgy is, hogy csak egy akciódús könyvre vágyik, és úgyis, ha valami elgondolkodtatót akar elővenni. Csak nem árt, ha jól bírja mellé a zombikat, vért, és halált. Mert ezekből van egy pár. Volt, akit kifejezetten sajnáltam, mert jó lett volna hinni egy szebb, boldogabb befejezésben, de pontosan az lett volna az, ami az egész regényt hiteltelenné tette volna.
Már csak azt kell eldöntenem, vajon megérte-e a csapatnak? Fogas kérdés. Szerinted?

A könyvért köszönet illeti a Lazi Kiadót!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése