Angyalok között vadászva

Nalini Singh: Angyalcsók
4/5

Nos, a második kötet ott folytatódik, ahol az első abba maradt. (Tehát spoileres lehet arra nézve a bejegyzés, kérlek ezt vedd figyelembe.)

A mi hőn szeretett vadászunk, Elena igyekszik megbarátkozni az új tartozékaival, vagyis a szárnyakkal és minden velejáróival. Úgymint a kitüntetett figyelem a legöregebb arkangyal személyétől. Mindezek mellett egyre több gyilkosság, és kínzás történik meg az addig biztonságosnak hitt Menedékben, és a tettes nyomába természetesen Elena és Raphael indul. Mi fog kisülni ebből?

Továbbra is tetszik a történet, elég jól felépített világba lépünk be ismét, hogy követhessük hőseinket. Utunkat az első kötetből már jól megszokott erotika és vérzápor kíséri. Ha egyikhez, vagy másikhoz, netalán mindkettőhöz rosszul állunk hozzá, nem ajánlom olvasni a könyvet.
A nyomozós szál is elég jól van megírva, én személy szerint csak a legvégén jöttem rá, ki a "főgonosz". Igaz, hogy lefoglalt az, ne akadjak ki minden 3. oldalnál azon, hogy a két hősszerelmes egymásnak esik, már majdnem, már majdnem...aztán: "jaj, nem lehet, mert nem bírnád ki..." és 3 perc múlva már megint kikezdenek egymással. Véleményem szerint vagy menjenek végig, vagy legyenek önmegtartóztatóak...:D.

Érdekes volt az is, hogy egyre több bepillantást kapunk Raphael és Elena múltjába, de még mindig nem a teljes igazságot tudjuk, legalábbis nekem maradt egy ilyen érzésem. Meglepő dolgok derülnek ki. Valamint imádtam az iskolában játszódó részt. O.o Én is angyal gyerekek között akarok tanulni! (És lehetőleg nem azért, mert elpatkoltam.)

Szóval, szórakoztató, véres, erotikus könyv, ha szereted ezt a fajta kombinációt, hajrá.

Kiadó: Egmont
Oldalak száma: 432

Nekromanta ébredése 2.

Kelley Armstong: Az ébredés
5/5

Második rész ott folytatódik, ahol az első véget ér. Innentől kezdve a bejegyzés SPOILER-T tartalmazhat az első kötetre nézve, szóval mindenki csak a saját felelősségére olvassa el :D.

A kis csapat fele, akik megpróbáltak meglépni visszakerült az Edison csoport kezei közé, méghozzá Chloé nagynénje segítségével. Ha ez nem lenne elég probléma, Chloé egyre többet tud meg a csoport tevékenységéről, és mit ne mondjak, az információk cseppet sem teszik boldogabbá. Úgy dönt ismét megszökik, és igyekszik megtalálni a fiúkat. Végül nem kis nehézségek árán összeáll a csapat újra, és elindulnak megkeresni fiúk által oly sokszor emlegetett férfit, aki talán segíteni tud nekik. Vajon sikerül eljutniuk hozzá?

Továbbra is azt mondom, hogy jól felépített világba kalauzól bennünket az írónő, s szép lassan csepegteti nekünk az információkat. Mindeközben olyan témát is érint, ami napjainkban igenis komoly vitákat kavar. Vajon meddig mehet el egy-egy tudományos kísérlet, még ha azzal is igazolják magukat, hogy másoknak akarnak jót?
Továbbra is kedvelem a szereplők nagy részét, bár Torit nem tudtam még sehova sem elhelyezni. De remélem a történet végére nem megy át a szokásos giccses átalakuláson, hogy végül "öribarik" legyenek Chloéval. Az csalódás lenne számomra.
Mindannyian aggódnak, és velük együtt aggódik az olvasó is, hogy képesek lesznek-e kordinálni a különleges adottságaikat, vagy azok túlnőnek rajtuk. Ahogy egyelőre elnézem, Chloénak lesz mit csiszolnia :D, cseppet sem feltűnő, ha az embert lépten-nyomon döglött állatok zombi hadserege kíséri :D. Bár nem mondom, hatásos belépő lehet bárhol. Esetleg ha világhatalomra akarna törni...szóval még látok benne lehetőségeket.

Mindenesetre ismét sikerült úgy befejezni ezt a kötetet is, hogy igencsak felcsigázott érdeklődéssel várjam a folytatást.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 326

Nekromanta ébredése 1.

Kelley Armstrong: A szellemidéző
5/5

A mostanában olvasott  Vörös Pöttyös könyvek közül ez viszi a pálmát, legalábbis számomra. Pedig teljesen véletlenül bukkantam rá a könyvtárban, de még jó, hogy kihoztam.

Chloé akárcsak a többi vele egykorú lány, egyszerű, korának megfelelő dolgokkal foglalkozik. Mikor kezd végre ő is menstruálni, vajon tetszik-e az xy-nak, milyen jegyeket fog kapni. Na igen, ám egy nap mindez megváltozik. Pedig milyen szépnek indult, ám eléggé katasztrófálisan fejeződött be, szellemeket látva, és egy ideig "problémás személyiségek" részére fent tartott otthonba kerül. S ha mindez nem lenne elég, felmerül benne, mi van, ha nem ő őrült meg, és tényleg különleges képességei vannak neki és az otthon lakóinak?

Ami nagyon tetszett, hogy a történet ellenére teljesen hihetően van megírva a regény. Vagyis miközben olvastam, nem azon járt az agyam öt percenként, hogy jaj ugyanmár, ez nem lehetséges. Hanem igenis izgultam, hogy vajon sikerül-e visszaküldenie a lelkeket a helyükre, hogy sikerül-e kapcsolatot létesítenie az elvileg csak "elszállított" lakótársával, és sikerül-e megszökniük az otthonból?

Chloé minden hibája ellenére egy viszonylag belevaló, nagyszájú lány, de meg vannak a maga félelmei, és eléggé sikerült árnyalnia is a szereplőt az írónőnek, így én személy szerint bírtam a kiscsajt. :D.
Simon, aki mindent mindig elsimít, mondjuk annyit nem tudok meg róla, úgyhogy még nem tudom, kedveljem-e vagy sem.
Derek...habár a szerelmi szál nincs erőltetve (kellemes meglepetés), azért sejthető, hogy minden bunkósága, mogorvasága és antiszociális viselkedése ellenére itt van valami.
Torit inkább sajnáltam, mint utáltam, nem lehet egyszerű egy ilyen anyának megfelelni...

A világ hihetően és alaposan van felépítve, legalábbis én annak éreztem. Persze nem tökéletes, de nem annyira egetverő problémák ezek, hogy kizökkentsék az embert a történet sodrából. A hangulat teremtés is megfelelően működött. És persze jó pár kérdést nyitva hagyott nekünk, hogy még kíváncsiabban várjuk a következő részt...

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 344

Sellők világa, avagy új lények a láthatáron...

Tera Lynn Childs: Hableányok kíméljenek
3/5

A tiniknek szóló könyvek közül elég sokat forgatok mostanában, s eleddig tündérekkel, vámpírokkal, zombikkal, vérfarkasokkal, démonokkal, boszorkányokkal találkoztam. Ezért aztán felfigyeltem erre a könyvre, aminek főszereplője egy sellő.
Mondjuk a borító engem kifejezetten idegesít, pedig általában imádom a Vörös Pöttyös borítókat.

Lily, a főszereplőnk, aki igyekszik egy hétköznapi tinilány életét élni. Ám van egy kis különbség közte, és más lány között. Ő egy sellő, aki ideje egy részét a víz alatti világban tölti. Persze, mint minden lány, ő is kinézi magának a legjobban kinéző fiút, akit igyekszik magába bolondítani. De mi történik, ha a rossz fiút csókolja meg, s a sellők között cseppet sem szokatlan varázslat megkezdi működését?

Az alapötlet itt is tetszett. De a kivitelezés cseppet sem. Annyira igyekszik az írónő minél több dolgot beletenni ebbe a regénybe, hogy a végén túllő vele a célon, s pont az ellenkező hatást éri el vele, legalábbis nálam. Mindezek mellé sablonos szereplők és helyzetek: A jóképű, népszerű srác, aki mindenkihez kedves, ám észre se veszi igazán az érte epekedő lányt, és persze a végén kiderül róla mennyire sekélyes.
A rossz fiú, aki ugyan bunkó, mégis megmozgatja a lány érzékeit, és igazából egy érző szívet takar, ami bizony még romantikus is.
A lány, aki egy rózsaszín álomképbe szerelmes, és nem veszi észre a nyilvánvalót, aztán meg azért aggódik, helyre tudja-e tenni a dolgokat.

S mindez egy három próbából álló szerelmi vizsgával megspékelve...aj, már.

Egy szóval számomra egyszer olvasandó kategória, amivel ugyan jól lehet haladni, de hamar el is felejted.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 264

Üzenetek a másvilágról

Cecelia Ahern: Ui: Szeretlek
4/5

Már nagyon régen kinéztem magamnak ezt a könyvet,d e most sikerült a könyvtárból (meg van a maga előnye, ha az ember visszaszokik a könyvtárba járásra) beszerezni.
És ahogy elnéztem, egy ismét romantikus kategóriájú, már jóval vastagabb könyvet kaptam.

Holly és Gerry boldogan éli mindennapjait, egészen addig, míg rákot nem diagnosztizálnak a férfinál, és hiába minden kezelés, harc, végül győz a betegség. S mi ekkor kapcsolódunk be a történetbe, Holly próbálja megtalálni a helyét, de nem nagyon sikerül. Barátai és családja mellette állnak, ám lehet hogy még ez sem elég. Ám ekkor, mint utolsó ajándékként, megkapja a Listát. Minden hónapban egy borítékot kell kibontania, és követnie az utasításokat, amiket a férje hagyott benne...

Aranyos, néhol majdnem ríkató történet. Nem lehet könnyű elfogadni a másik elvesztését, pláne ha az jóval előbb elmegy, mint ahogy kellene, egy betegség miatt. Nincs egyetemes út arra, hogyan is dolgozzuk fel a párunk elvesztését, mindenkinek magának kell megtalálnia a megfelelő utat, lehetőséget. Persze nem egyszerű, hiszen sokáig érezhetik azt, hogy megcsalják a másikat. Holly azonban túlzottan is a levelekre kezd támaszkodni, ami majdhogynem túlzottá is válik.

Végig követhetjük a múló hónapokat, a különféle bulikat, nyaralást, karaoke-t, azt ahogy lassan tovább lépnek, és elindul az élet. Szerintem szépen, hihetően megírt történet volt, bár az néhol zavart, hogy a nő mennyire férje árnyékában élt. Legalábbis néhány mondatból ez jött le nekem, lehet hogy az író nem ezt akarta igazán érzékeltetni vele.

Kiadó: Tericum
Oldalak száma: 512

Képzeletbeli barát

James Patterson- Gabrielle Cahrbonnet: Máris hiányzol
4/5

Azt hiszem lassan kezd szokásommá válni, hogyha valami romantikus dolgot szeretnék olvasni, a számomra még elfogadható határokon belül (értsd, nem áztat el a rózsaszín cukros takony, ami a lapokról csöpög a mit sem sejtő olvasóra), akkor elsőnek szétnézek a Pioneer kiadó választéka között. Eme könyv is onnan, illetve a könyvtárunk polcáról került hozzám.

Jane Margaux-t kislányként ismerjük meg, amint épp izgatottan készül a kilencedik születésnapjára, és reményeit félelmeit egyedüli barátjával, Michael-lel osztja meg. Azonban Michael-t csak ő látja, és csak ő tud vele beszélni. Vagyis tulajdonképpen ő egy képzeletbeli barát, nem? A születésnap nem egészen úgy sül el, ahogy a kislány tervezi, és egyetlen barátja is ekkor hagyja magára, csupán annyit ígérve neki, hogy nem fog emlékezni rá. De mi lesz, ha ez nem igaz?
Ugrunk egyet, és a most már felnőtt Jane életét követjük, aki próbál megfelelni anyjának és a környezetnek. Egészen addig, amíg az életébe bele nem csöppen ismét Michael...

Az alapötlet nagyon tetszett, annak ellenére, hogy nekem sosem voltak képzeletbeli barátaim. Persze meg volt a saját álomvilágom, de azt sosem hoztam át a valóságba. Mondjuk a vége felé már kezdett nagyon "édes" lenni a történet, de még éppen a határon belül maradt.
Olvastatja magát, ráadásul nem is túl vastag kötet, gyorsan végezhet vele az olvasó. Néhol megmosolyogtat, van ahol egy kicsit elgondolkoztat. Próbáltak a szerzők "nagy" gondolatokat bele vinni a történetbe, mint hogy: Sose add fel önmagadat másokért, meg nem szabad feltétlenül mindenki elvárásainak megfelelni stb. Volt ami kicsit erőltetettre sikerült, legalábbis az én ízlésemhez képest, de a többi egészen jól beleillett a történetbe. Mondjuk nem szabad elfelejteni, hogy ez egy szórakoztató regény, és annak is kell olvasni. Akkor nem lesz baj.

Jane néhol magamra emlékeztetett, én is sokszor igyekszem megfelelni az elvárásoknak, bár az utóbbi időben igyekszem ezt a józan ész keretein belül véghez vinni. Szurkoltam, hogy képes legyen kilépni az anyja árnyékából, és megállni a saját lábán.
Az édesanyja már más tészta...aki csak önmagára és a karrierjére gondol, a lányát alig látja...valahogy hiteltelennek tűnt a végén a nagy pálfordulása.
Michael, a titokzatos, jóképű idegen. Ő aki minden jót megtestesít. Az alakja még éppen a giccs határain belül mozgott, de még egy-két jó tulajdonság és hm. Bár végülis képzeletbeli barát, szóval nyílván ilyen munkakörben nem lehet sok rossz tulajdonsága.
Lehet hogy nekem is ilyen munkát kellene vállalnom, a mellékelt képességeket eltudnám fogadni :D.

Kiadó: Pioneer
Oldalak száma: 246

Nyereményjáték a Maxim Könyvkiadóval

A Maxim Könyvkiadó regényeivel ugyanis most minden kedves vásárlónk esélyes lehet megnyerni a kisorsolásra kerülő hat darab, kétéjszakás wellness hétvége egyikét két fő részére, félpanziós ellátással az egyedülálló környezetben fekvő négycsillagos Hotel Corvus Aquába, Gyopárosfürdőre.

 

Ha megvásárolják a Dream válogatás vagy a HiStory válogatás legalább egy kötetét (Angyalsors, Angyalfény, Álmok bandája, Árnyalatnyi remény, Galambok őrizői, Gyönyörű sorscsapás - kemény- vagy puhatáblás kivitel, Kezünkben a jövőnk, Ragyogás vagy Vajon létezik szerelem első látásra?), már nincs más dolguk, mint elolvasni és elfogadni a nyereményjáték szabályzatát és regisztrálni a vásárlást igazoló blokk vagy számla sorszámával, amelyet Facebook oldalunkon a Wellness Nyereményjáték gombra, vagy az alábbi linkre kattintva tehetnek meg (ha még nem rajongói az oldalnak, akkor először lájkolni kell az oldalt): http://www.facebook.com/DreamValogatas/app_190322544333196

 

Hajrá a játékhoz, jó könyvek közül választhat az ember, és még nyerni is lehet :).

Gyilkosságok Ókanizsán

Baráth Katalin: A fekete zongora
4/5

Az írónő neve nem volt ismeretlen előttem, bár eddig nem sikerült hozzájutni a könyveihez. Persze ha az ember kitartó, előbb-utóbb sikerül megszereznie egy példányt a könyvtárból. Így jutottam én is hozzá ehhez a történethez.

Ókanizsa nyugodtan, békésen éli a mindennapjait. Legalábbis egy ideig, amikor is Dávid Veronika lábai előtt esik össze holtan a város bolondja - Vili- hátában egy késsel, zsebében pedig egy Ady verssel. És az élet ettől kezdve megváltozik, leginkább annak köszönhetően, hogy egyre-másra tűnnek fel az újabb holttestek, és A fekete zongora újabb versszakai. Vajon sikerül kideríteni ki a tettes?

Az első oldal komoly riadalmat keltett bennem, de hamar megnyugodtam, és onnantól kezdve egészen élvezetesnek találtam a történetet. Bár néhol Veronika tetteit és megszólalásait erőltettetnek éreztem, alapvetően nem volt komoly ellenvetésem.

A krimi szál jól kidolgozott, az ember nem sejti ki és miért is követi el a gyilkosságokat, ugyanúgy zsákutcákba fut, ahogyan a városka rendőre is. S mikor a legvégén kiderül ki a tettes, csak pislog, hogy jé?
Ami nagyon erőteljes a regényben, az a hangulatkeltés. Hihetetlenül jól megjeleníti azt a csendes, álmos kisvárosi hangulatot, a pletykára kiéhezett asszonyokat, a férjeket vadászó leányokat. Ami még nagyon tetszett, az a rész volt, mikor Veron Szegedre ment egy Ady felolvasásra. Ahogy leírja a várost, láttam magam előtt, pedig az 1900-as évekhez képest én már a jócskán megváltozott városképpel találkoztam egyetemi tanulmányaim során.

A szereplők szerethetőek. Ahogy korábban már említettem, nekem Veronika néhol már sok volt. Nem tudom, kit nevezhetnék kedvencnek, talán a doktor.
Szerelmi szál, féltékenység itt is van, én kicsit sajnáltam, hogy olyan lezáratlan maradt, de legalább lehet szurkolni, hogy későbbi kötetekben hátha összejönnek a szerelmesek.

Egy kellemes szórakozást nyújtó könyvet tarthat a kezében az olvasó, ha erre teszi a voksát.

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 304

Egy jobb élet reményében

Chika Unigwe: Fekete pillangók
4/5

Szintén könyvtári könyv.
Vajon mi képes rá venni a nőket arra, hogy saját testüket bocsátsák árúba? Méghozzá önként? Mi zajlik bennük?
4 afrikai lány életébe nyerünk bepillantást, akik örömlányokként dolgoznak Belgiumban. Visszaemlékezésüket egyikük - Sisi - megölése indítja el, és az olvasó ebpillantást nyerhet korábbi életükbe, gondolataikba.

Az ember azt hinné, hogy nincs az az ok, ami miatt önként, és majdhogynem dalolva menne az utcára, hogy árúba bocsájtsa önmagát. Ám ezen lányok, még ha nem is dalolva, de önként teszik meg. Mert van rosszabb. Amikor már tényleg nincs másod, csak a saját tested.
Efe, Ama, Joyce, Sisi gyerekkora nem volt felhőtlen. Éhezés, a család elvesztése, gyermekkori erőszak...elég színes a paletta. S ők elindulnak, mert pénzt szeretnének, vagy egy új életet, felejteni az emlékeket, és nincs más útjuk, lehetőségük.

Ami leginkább elgondolkoztatott, azaz, hogy még akár ma is, bizony könnyen eltudok képzelni ilyen történeteket, amik meg is történnek. Mert az egy dolog, hogy én viszonylag biztonságban nőttem fel, és remélhetőleg nem fogok ilyen drasztikus lépés megtételére szorulni. De vannak olyanok, akiknek ezek a mindennapokat jelentik, nem egyszerűen kitalált történeteket.

Tetszett, hogy visszafele haladtunk a cselekménnyel, vagyis előbb értesültünk a halálesetről, mint az odáig elvezető eseményekről. A lányokat is visszaemlékezéseikből ismerjük meg leginkább, melyek epizodikusan váltogatódnak Sisi életének bemutatásával.
Jól kidolgozott volt, mert voltak benne meglepő részek, és nem is sejtettem, ki lehetett az, aki a lány halálát okozta, egészen addig, amíg el nem olvastam.

Nem éppen a legvidámabb olvasmányaim egyike. De érdemes volt kivenni.

Kiadó: Nyitott könyvműhely
Oldalak száma: 342

Sztárom a párom

Spirit Bliss: Árnyékvilág
3/5

Nem tehetek róla, de a magyar íróknál mindig van bennem egy kis félelem, főleg a mostanában felkapottak esetében. Talán a túlzott rajongás miatt, ki tudja. Ennek ellenére úgy vagyok vele, hogy véleményt, pláne negatívat csakis akkor vagyok hajlandó alkotni, ha ismerem az adott könyvet. Így amikor megláttam Bliss könyvét a könyvtárban, rövid gondolkozás után levettem, és hazahoztam. Nem bántam meg, hogy könyvtári.

Adam Swanson fiatal, felkapott színész, nők körében igencsak népszerű. Ám életébe pont ezért szeretne egy olyan személyt, aki őt látja, nem pedig egy elképzelt, rózsaszín álmot. Talán ezt adhatja meg neki Camilla, akivel egy véletlen folyamán találkozik. Először barátságnak indul a kapcsolat, de később sokkal mélyebb lesz. Vajon képesek együtt átvészelni mindazon megpróbáltatásokat, amik a csillogó életvitellel járnak?

Az alapötlet nekem tetszett. Mindig sokat gondolkoztam azon, hogy képesek a híres emberek ép ésszel elviselni, hogy minden lépésük meg van örökítve, nincs magánéletük, vagy csak nagyon komoly lépések esetén. Hogy hiába emberek ők is, ha hibáznak, az sokkal nagyobb jelentőségű, mintha más tenné. Hogyan tudnak a sikerrel megbirkózni? A hirtelen jött hírnévvel, néha őrült rajongó táborral? Vagyis én pont az a közönség lettem volna, aki imádhatta volna ezt a történetet. Aham, csak ott az a kis volna szó. Ugyanis annyira nem tetszett a kivitelezés.

Camilla, az örök jó kislány. Nincs ezzel gond, alapvetően rám is rám lehetne sütni ezt a bélyeget, és meg is teszik. Biztos mást is idegesítenék. De Camilla nem csak jó kislány, de még tökéletes is! Mindig, minden helyzetben. Én kompromisszumokra képes, rugalmas embernek tartom magam, de néhány helyzet még nálam is kiverte volna a biztosítékot, de ő csak villant egy mosolyt, mindenkit biztosít arról, hogy rendben van és az egész szót sem érdemel, és tovább lejt. WTF? Egy-két ilyen ember, és a földön minden probléma megoldódna!
Adam, a híres ember, aki csak arra vár, hogy valaki megértse és őt lássa. Ezt az igényét még el is hiszem. Kár, hogy a többi lépését és megnyilvánulását már nem igazán. Nem estem hanyatt tőle, és azt a karizmatikus vonzását sem éreztem, ami kellett volna, hogy eltudjam hinni, mennyi ember rajonghat érte, már-már betegesen.
Komolyan mondom, még a két mellékszereplő jobban megfogott, mint a hőseink. Ez azért jelent valamit, nem?

Maga a nyomozós szál annyira nincs benne a történetben, hogy szinte meg is lepődtem a végén, hogy jéh, ezek még mindig itt vannak?

Annak ellenére, hogy nem tetszett a kivitelezés, maga a könyv olvastatja magát. Hamar végeztem vele.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 348

Szelleműzés

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
5/5

Már maga a cím megfogott, amikor beharangozták eme könyv megjelenését. Aztán a borító. És végül az, hogy sok ismerősöm, akinek megbízok az ízlésében dicsérte. Nagy nehezen sikerült hozzá jutni, és elolvasni. Nem bántam meg. Annak ellenére, hogy már olvastam, nyugodt szívvel kijelenthetem, meg lehet lepni vele, sőt a folytatást is hozzá lehet csapni :D.

Cas 17 éves, és nem mindennapi tevékenységet űz éjszakánként. Míg a legtöbb vele egykorú fiatal leginkább bulikba jár, ő addig szellemeket üldöz, és tesz róla, hogy ne tudjanak több embert bántani. A legújabb megbízatása miatt Thunder Baybe kell utaznia, hogy Annát, a helyi szellemet elüldözze. Vagyis inkább elküldje oda, ahova való. Elég hamar össze is találkozik vele, bár ez a találkozás cseppet sem úgy zajlik, ahogy tervezte...és ettől a pillanattól kezdve a megszokott forgatókönyv felborul, és próbálja a lehető legjobb megoldást megtalálni. Mindenki számára. Vajon lehetséges lesz?

Először is, aki Odaát sorozatban képben van, némi hasonlóságot felfedezhet. Hogy maga a könyv ezekután megfelel-e az elvárásainak, nem tudom. Nekem nagyon tetszett. Rosszat nem álmodtam tőle, de mivel leginkább este jutottam hozzá, hogy olvassam, azért meg-megborzongtam, és a váratlan hangoktól rendszeresen szívrohamokat akartam kapni :D. Szóval a néhol nyomasztó, kissé félelmetes hangulatkeltés szerintem rendben volt.

Szereplők. Cas szimpatikus főszereplő lett, aki nem nyafog feleslegesen, és túl sokat, aki igyekszik maga megoldani a dolgokat, de szükség esetén igenis kér segítséget. (Üdítő változatosság.) Drukkoltam neki, izgultam érte. És tetszettek a beszólásai.
Anna: Ugye ő az ügyeletes mumusunk...legalábbis azt hisszük. Tragikus halála után nem csodálom, hogy nem éppen kesztyűs kézzel bánt az emberekkel. De kissé vérengző attitűdje ellenére is megkedveltem. Mert eltudtam hinni, hogy az a fiatal lány része nem akarja ezeket elkövetni. Kíváncsi leszek, mi lesz vele a későbbi részekben.
 A mellékszereplőknél éreztem némi hiányosságot, remélem ez csak a történet rövidségének tudható be, és még részem lesz abban, hogy jobban megismerjem őket.

A történet maga izgalmas, jól kidolgozott, volt olyan rész, ami meglepett. A szerelmi szál természetesen itt sem hiányozhat, de nem ezen van a hangsúly, csak a végén, így nem zavart. És a párosítást is érdekesnek találtam, így lesz igazán érdekes a dolog.
A szöveg is helyén van, vagyis nem éreztem azt, hogy ugyan az elbeszélő egy 17 éves fiú, de sokkal idősebb/sokkal fiatalabb illető beszélne, cselekedne helyette.
Úgyhogy azt kell mondanom, teljesen rendben volt a könyv. Ide a folytatásával!

Kiadó: Geopen
Oldalak száma: 284 

Új faj lép a színre

Theodore Sturgeon: Több, mint emberi
5/5

FFG blogján futottam bele először a könyvbe, és mind a cím, mind pedig az értékelés felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt, így ki is vettem a könyvtárból. :D.

6 ember, akik a hétköznapi életben szinte már selejtes "árunak" számítanak, együtt hihetetlen dolgokra képesek. A mongolidióta csecsemő, aki fejben olyan számításokat végez, amit egy számítógép is megirigyelne, egy szökött leány, aki telekinetikus képességekkel van megáldva, egy ikerpár, akik képesek teleportálni, egy idiótának tűnő férfi és egy fiatal szökött fiú akik képesek összetartani a csapatot...a világtól elkülönülve élnek. Vajon egy új faj képviselői lennének? És képesek a különleges adottságaikat jóra is használni?

Sci-fi, méghozzá egy jól megírt darab, legalábbis én úgy éreztem olvasás közben. Jól kidolgozott szereplők, akiket vagy szeretünk, vagy nem, de mindenféleképpen hozzátartoznak a nagy egészhez, nem csak úgy téblábolnak a történet sodrásában, még ha néha úgy is érezzük. A végén mindig kiderül, hogy bizony fontos szerepük volt/van/lesz.
Ami még nagyon tetszett, hogy teljesen olyan világot alkotott meg az író, hogy az olvasó elhiszi, mindez akár megtörténhetett volna. Hogy köztünk járnak az ilyen kis csoportok, és néha-néha használják a különleges képességeiket.

Nem is egy olyan témát vet fel, amin ma is érdemes elgondolkozni. Például a társadalom eléggé kritikus hozzáállása a beteg, örült, sérült egyénekhez. Az otthontalanokhoz...pedig ki tehet arról, ha mondjuk sérülten születik erre a világra? Mindig is nehezen fogadjuk el a másságot, legyen az bármilyen. Valahogy szeretünk beleolvadni a tömegbe, hiába is hangoztatja mindenki, hogy egyéniségével és egyéb képességeivel ki akar tűnni, mert ha van valaki, aki tényleg kitűnik, azt rögvest gorcső alá veszik.

Szintén komolyabb téma az, hogy ha az evolúciós fejlődés nem áll meg, akkor bizony színre fog lépni egy új faj. Aki jobb, mint a mostani Homo sapiens sapiens. Mit fogunk akkor tenni? Mit fog ő tenni? Pláne, ha egyedül van, vagy legalábbis azt hiszi? Ha azt nézzük, hogy a mi fajunk se nagyon tűrt meg más elődöt, akkor ez nem túl szép jövőt vetít előre :D. Jobb lesz felkötni a gatyát, ha jön majd a 2.0 verzió.

Kicsit komor a hangulata, mégis, csak ajánlani tudom.

Kiadó: Maecenus
Oldalak száma: 320

Kína 3 nemzedék szemével

Jung Chang: Vadhattyúk - Kína három lánya
5/5

Könyvtári könyvként került végre a kezeim közé, mert egy ideje már kinéztem magamnak. Mindig is vonzódtam az önéletrajzi elemeket is tartalmazó regényekhez.

A könyv 3 nemzedék életét mutatja be, három nőn keresztül. A nagymama, anya, és a leány végig vezet minket Kína különböző politkiai idejein, így az ágyasokat tartó katonai vezetőktől kezdve eljutunk Mao imádatának kellős közepéig.
Bábáskodhatunk a kommunizmus megszületésénél, és láthatjuk hogyan fajul el, mindeközben azt is megtudhatjuk, hogyan hatot ez az akkor és ott élőkre.

Nagyon elgondolkodtató, érdekes, és számomra sok új információt is szolgáltató regény volt, ami remekül van megírva, így olvastatja magát. Őszintén csodáltam azokat az embereket, akik e cseppet sem egyszerű, folyamatosan változó, és a vége felé igencsak önkényű időszakban is képesek voltak talpon maradni.

Ami viszont megdöbbentett, azaz hogy az emberek milyen mértékig képesek hagyni, hogy vezessék őket. Szinte csak az utolsó utáni pillanatban merül fel bennük, hogy ez talán nem helyes. Mennyi szenvedést képesek elviselni, és a legtöbbet még belenyugvással is fogadták. Jó, nyilván ebben része volt annak is, hogy eleve erre nevelték őket, és az sem könnyít a helyzeten, ha egy karizmatikus vezető áll a propaganda élén, aki ismeri és ki is használja az emberi gyengeségeket.
Azt is meglepő volt olvasni, hogy Mao-t mennyire megrémisztette a magyar '56-os forradalom,  és milyen szankciókat vezetett be annak elkerülésére, illetve még évtizedekkel később is, ha volt valamiféle felkelési próbálkozás, azt arra vezette vissza. Mély nyomott hagytunk benne :D.

Miután letettem, még sokáig körülötte forogtak a gondolataim. Szerintem még fognak is. Beette magát a bőröm alá.

Csak ajánlani tudom. Tényleg.

Kiadó: Európa
Oldalak száma: 608

Újra az iskola padban 1.

Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 7. -Útvesztő

Ismét egy évet kezdhetünk Reniékkel a Szent Johannában. Méghozzá nem is akármilyet, hiszen végzős lett az osztály. Így hát kezdik megtapasztalni, milyen is, amikor komolyabb döntéseket kell(ene) hozniuk, a jövőt tervezniük, szervezni a szalagavatót és hasonlók. Természetesen ezt a szokásos 12/b formában hozzák, így az iskola tőlük zeng.

Amikor megláttam először a könyvet, padlót fogtam a borítótól, és nem a jó értelemben. De kijelentem, hogy élőben tűrhetőbb a szín, mint képen.
Ez tipikusan az a limonádé történet, amit azért olvasok, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson, na és persze néha emlékeket idézzen fel bennem. Nem ennek hatására lesz Nobel-díjas gondolatom, de nem is bánom.

Az a baj, hogy leginkább önmagamat ismételhetem a problémák és kedvenc dolgok tekintetében. A gyakori ismétlések még mindig az őrületbe kergetnek, illetve a néhol eltúlzottnak érzett cselekvések (főleg Reni és a szülei részéről olvashatunk ilyeneket). Viszont a humor még mindig jó, a történet zajlik és viszi magával az olvasót, a szereplők már kissé összetettebbek, még ha néha klissések is.

Mindezekkel együtt azt hiszem sajnálni fogom, hogy a végéhez érünk a történetnek. Bár a függővég következtében, a folytatást nagyon várom, őszintén kíváncsi vagyok, hogyan is fog lezárulni és megoldódni ez a probléma.

Még mindig azt mondom, hogy ez főleg a gimis korosztályúaknak szóló könyv, ám az idősebb olavsók is jól szórakozhatnak vele, ha eltekintenek néhány hibájától.

Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 544

A szürke ötven árnyalata

E. L. James: A szürke ötven árnyalata
3/5

Már a megjelenésének hírekor felfigyeltem a könyvre, egyrészt a hatalmas méretű reklámja miatt, a téma miatt és persze a szép borító sem volt hátrány. Ám ahogy figyeltem a véleményeket, melyek róla érkeztek, egy cseppet elbizonytalanodtam, vajon tényleg akarom ezt olvasni? De győzött a kíváncsiság, főleg mert ennyire megosztja az embereket, így hát kézbe vettem.

Anastasia Steele egy szívességnek köszönhetően ismerkedik meg a gazdag és jóképű Christian Grey-el. Kettejük kapcsolata azonban csöppet sem olyan egyszerű, mint az elsőre képzelte, ugyanis Christiannak érdekes elképzelései vannak a "párkapcsolatokról". Vajon meddig képes ezen képzeteket tolerálni Ana?

Első gondolatom az volt, miután letettem hogy: Ennyi? Erre volt ez a nagy felhajtás? Én egy átlagos könyvet olvastam, amitől nem estem ugyan hanyatt, de annyira rossznak sem éreztem.

Ha jól tudom, egy Twilight fanfiction-ból indult ki a történet. Tény, hogy vannak alap vonások, amik közösek benne ( a jó képű, gazdag, titokzatos pasi, a tesze-tosza lányka, az örökbefogadás, a kissé hibbantnak leírt édesanya), de szerintem nem olyan vészes, legalábbis ez nem bökte annyira a csőrömet.

A reklámkampány ellenére, miszerint mennyi család szexuális életét pezsdítette fel eme történet, én nem éreztem annyira "Hű-nek" a dolgot. Kapunk ugyan némi betekintést a BDSM alapjaiba, de komolyabb dolgot nem tesznek, annak ellenére, hogy Christian folyamatosan ezt ígérgeti Anának. Inkább a lány rémképeit olvashatjuk, aki nem tudja mire is számítson, ellenben ami kicsit kap, az hű de nagyon tetszik neki, és akkor ő ettől most milyen rossz kislány. Oh, könyörgöm. Igazából maga a szex nem is zavarna, ha nem minden 3. bekezdésénél csinálnák, és persze rögvest minden klappol, hiszen ők egymásnak lettek teremtve. Egen, én meg a húsvéti nyúl vagyok másodállásban.

Még sem ezek voltak számomra a gondot okozó részek. A legnagyobb bajom a fogalmazással, a szöveggel volt. Ahogy olvastam másoktól már a fordítás sem az igazi. Mivel én az eredeti szöveget nem láttam, ehhez nem tudok hozzászólni így. De hogy voltak érdekes részek az biztos. Zavarónak találtam a rengeteg szóismétlést, főleg Ana jól bejáratott szövegeit: Szent szar, szentséges basszanytú stb, amit kb. oldalanként legalább 2x olvashatunk. Már tikkelt a szemem, ha egy ilyen mondatra tévedt a tekintetem. Illetve néha olyan érzésem volt, mintha egy diák fogalmazását olvasnám.

A szereplők viselkedése volt a másik, amin néha gellert kaptam. Ana, aki rögvest szerelembe esik, és folyamatosan attól fél, hogy ő akkor most egy kis r....nc, mert milyen drága dolgokat fogad el a pasitól. Akkor ne fogadja el, ha ez zavarja. Ennyi. Amint meglátja, rögvest elveszti a gondolkodási képességét. Nah, ez már Belláéknál is zavart anno. Én voltam, vagyok szerelmes, de ennyire még sose butultam le. Vagy legalábbis nem rémlik, pedig nem hagy hidegen barátom jelenléte. Christian, aki elvileg irányításmániás, mégis hagyja Anát a feje után menni, szinte az első alkalomtól kezdve. Oké. Vagy a szerződése, amit folyamatosan emleget, de az istenért sem akarja aláíratni a lánnyal, csak utal rá.

Szóval...voltak problémáim a történettel, de ennek ellenére olvastatja magát, és elérte, hogy azért szurkoljak a két főszereplőnek, hogy valami jó süljön ki kettejük között. Nem tudom, mit fog még kihozni a történetből, de némi pihentetés után talán előkerítem a második részt is...

Kinek ajánlanám? Jó kérdés, azt hiszem aki erre kíváncsi, felkeltette a figyelmét, vegye kézbe. Vagy tetszeni fog neki, vagy nem.

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 524

Ígéretek és remények

Ken Follett: Az ígéret földje
4/5

Kölcsönkapott könyv volt, mivel nem sokat olvastam még az írótól.

A XVIII. szászadban járunk, és 3 család fiatalabb tagjainak életét követhetjük nyomon, melyek így vagy úgy, de keresztezik egymást, összefonódnak. Skócia, Anglia és végül Amerika ad helyszínt küzdelmeiknek, vágyaiknak és reményeiknek. És vajon megkapják-e végül a happy end-et?

Élvezetes, gördülékeny stílusban ír a szerző, ami képes magával ragadni az olvasót. Annak ellenére hogy elég gyakran vannak benne aprólékosan kidolgozott leíró részletek, nem kell attól aggódni, hogy esetleg unalomba fulladna a cselekmény, bár személy szerint néhol idegesített, mert szerettem volna tudni, mi történik a szereplőinkkel. Választékos nyelvhasználat jellemzi, de nem túl csicsázott, ami az én szememben plusz pontot jelent.

A szereplők kicsit sablonosak lettek, ezért van az egy pont levonás. Van a makacs, a kor elvárásainak nem igazán megfelelő "gazdag" leányka, a lázadó. A szegény sorból származó, elnyomott fiú, aki a szabadságért küzd. A sajátjáért és másokéért. A gazdag, jóképű, csak a szórakozáson elmélkedő fiatalabb fiú, akit az apja és bátyja elnyom. A nem túl jóképű, gazdag, önző és a visszautasítást roppantul rosszul viselő bátyj. Na meg persze még sokan mások színesítik a palettát, de ezek a fontosabbak, ők azok, akik leginkább mozgatják a cselekményt. A rossz fiúkat már szinte az első pár oldal után felismerjük, és nyugodt szívvel utálhatjuk, én legalábbis azt tettem. A jókért meg lehet izgulni, mert boldogulásuk útjába sorra jönnek a különféle akadályok, amiket le kell győzniük.

Viszonylag komolyabb témákat penget meg a történetben. nők elnyomása, az alacsonyabb osztályok kizsákmányolása, rabszolgák sorsa. Szóval még gondolkodni valót is kapunk a szórakozás mellé.

A végkifejlet eléggé várható volt, legalábbis nekem, ennek ellenére élveztem az olvasását. Ha valaki szereti a múltban játszódó történeteket, és kedveli az ilyen osztályok közötti különbségre épülő cselekményeket, szerintem ezt is szeretni fogja.

Kiadó: Gabo
Oldalak száma: 376

Ufók, tündérek, és egy másik világsík

Graham Hancock: Természetfeletti
4/5

Már egy ideje szemeztem a könyvvel, pláne mert sokáig benne volt az Alexandra nagy leértékelésében, de végül nem mertem megvenni. Aztán egy roppant kedves moly segített a problémámon és kölcsönadta.

Miért festették, és vajon miért pont azokat az alakokat festették a sziklafalakra az őseink, amiket? Mi lehet a közös a tündérek és az ufo-k között? Vajon az agyunk ki nem használt tartalékai, és a DNS-ünk milyen plusz feladatokra lehet képes még?

Jó pár érdekes dolgot vet fel a szerző, és olyan témát feszeget, ami amúgyis érdekel. Sőt, részben egy olyan választ kapok, ami kielégíti a tudományos hozzáállásomat is. De még így is voltak olyan részei, amik hiába voltak viszonylag logikusan kifejtve, egyszerűen nekem túlontúl hihetetlennek tűntek. Pedig jó pár Star Trek epizódon nöttem fel, szóval nem vagyok ellene az idegen és intelligens létformák gondolatának. De hogy a tündérek és UFO-k utasai ugyanazok, és nem véletlenül raboltak és rabolnak embereket, meg hogy ha egy kis anyagot nyomunk, akkor agyunk képes lesz venni a különféle jeleket...na meg hogy a DNS-ünk nem itt alakult ki, hanem máshonnan került ide. Túlzottan is ellenkezik mindennel, amit 3 éven keresztül tanultam a bioszon. Mindezek ellenére érdekesnek tartottam.

Vannak benne már olyan rész, amit már megcáfoltak a tudományban, de mivel nem mostani a könyv, ezért ez azt hiszem annyira nem meglepő.
Szerintem igen érdekesen ír az író, nem volt annyira száraz a szöveg. (De lehet hogy csak azért éreztem így, mert ennél sokkal rosszabb szövegeket kellett vizsgára megtanulnom :D). Ami számomra néha idegesítő volt, hogy sokszor ismételte magát. Bár ezzel nyilván az adott témának a megerősítését akarta kifejezni, engem csak szimplán az őrületbe kergetett.

Ha szeretsz elgondolkodni azon, hogy az őseink miért tehettek meg dolgokat. És nyitott vagy a különféle nem e világi felvetésekre is, akkor ajánlani tudom a könyvet.

Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 720

Szent Anna forrása

Maeve Binchy: Galagonyerdő
2/5

Ha ajándékba kapok egy könyvet, mindig lelkiismeret furdalásom van, ha nem tetszik. Mert a másik mégiscsak nekem vette, örömmel adja. És ez a hála? De ez tényleg nem tetszett.

A történet Rossmore-ral, pontosabban az ott található forrással a középpontjában játszódik. Seregnyi szereplőt kapunk, akik ilyen-olyan problémáik miatt tervezik felkeresni a forrást, hogy Szent Anna közbenjárását kérjék. Vagy csak egyszerűen kiélvezzék a hely szépségét.
Kapunk itt mindent, elrabolt gyermek történetét, egy épülő egészségházét, öregek otthonáét, régen nem látott rokonok egymásra találásáét stb.

Őszintén szólva engem zavart a sok szereplő, és hogy mindnek van valami problémája. Ráadásul nem egy a végén meg sem jelenik, így aztán igazából nem is értettem, miféle jelentősége volt a történet során. Azon kívül hogy újabb 10 oldallal lett vastagabb a könyv. Annyira meg nem is részletezi őket, hogy megismerjem és megszeressem őket. Zseniális. Már felvont szemöldökkel vártam, hogy na vajon ennek mi lesz a baja? És persze minden mindennel összefügg, ami kb az utolsó előtti oldalon derül ki, és nagyjából 3 mondattal le is van tudva. Ha már ennyire igyekszik összehozni a szálakat, akkor valami értelme is lehetne. De neem. Legalábbis én nem találtam. És a "nagy" probléma is egy csettintésre megoldódik, pedig több mint 300 oldalon keresztül azért hisztiznek, hogy: "Jaj, mi lesz a forrással?" Na, mi?

Azt hiszem, nem ez a regény lesz a kedvenc, többször is újra olvasós regényem.

Kiadó: Alexandra
Oldalak száma: 376

Mániás depresszió közelében lenni

Michael Greenberg: Süss le, nap!
5/5

Egy újabb könyv, ami az emberi elme kissé sötétebb oldalát mutatja be. Pontosabban azt, mi történik egy tinivel, ha mániás depreszzó jön ki rajta, és mit él át a szülő, egy ilyen esetben.

A szerző lánya Sally az, aki 15 évesen átesik az első rohamán, s miután szülei nem tudnak vele mit kezdeni, bekerül egy pszichiátriai osztályra.
Nehéz téma, főleg ha a saját családtagod az, akin ez bekövetkezik, és te csak tehetetlenül áll és nézheted, hogyan hullik szét darabjaira. És persze imádkozol, hogy képes legyen magát összeszedni.

Tényszerű, és precíz, ez az első két fogalom az, ami rögtön beugrik a szövegről. Emiatt érezhetjük akár száraznak, bár én áthallottam a mondatokból sütő aggodalmat, szeretetet. Azt hiszem, legtöbben így reagáltak volna egy ilyen helyzetre, keresték volna magukban a hibát, az okot, amiért ez létrejött. Tagadtak volna, hogy nem, biztos nem ez a baja a gyereknek. És persze ugyanúgy az egész család érintve lett volna benne. Tetszett, hogy itt kitartottak, összefogtak az emberek, hogy egy biztos, nyugodt hátteret adjanak Sally-nek. Sokszor lehet olvasni arról, hogy egy-egy ilyen helyzet hogy teszi tönkre teljesen a család életét is.

Hogy miért érdemes elolvasni? Nem, nem azért, hogy te is depresszióba ess. Hanem azért, hogy kicsit megismerd a másik oldal résztvevőit. A beteget, annak családját. Akiket vagy sajnálsz, vagy biztonsági okokból inkább észre sem veszel a hétköznapokban. Pedig igen is ott vannak. És küzdenek, félnek, szeretnek. Ahogy Sally és a családja. Van úgy, hogy a végén pozitív lesz a történet, van hogy nem. De nem szabad feladni. Sosem.

Mindenesetre nem egyszerű olvasmány, elég komor hangulatú. Ne rossz periódusunkban olvassuk.

Kiadó: Atheneum
Oldalak száma: 232

Gender Krónikák egy újabb darabja

Ta-mia Sansa: Forradások
5/5

Sansa újabb regényéhez sikerült hozzájutnom. Eme kötet a szerző saját költségén jelentette meg, és remélem, nem csak nekem, hanem még nagyon sok embernek okozott ezzel örömet.

A Sötét Hóruszban már megismert Nekhti Starr életébe nyerünk bepillantást, ám ezúttal mások szemén keresztül. Pontosabban más emberek visszaemlékezése az, ami elénk tárja a múltat. Ami se nem szép, se nem jó, de vajon elég ahhoz, hogy megbocsátsunk neki?

A visszaemlékezések ellenére sem kell attól félnünk, hogy esetleg egy lassan folydogáló történetet kapunk, ahol elemésztene minket az unalom. Itt bizony pörögnek az események, amik néha vidámak, és viccesek, míg máskor szomorúbbak, sőt elborzasztóak. Mégis, együttesen kellenek ahhoz, hogy az a sajátos hangulat kialakuljon, és magával ragadja az olvasót.
A három személy, akik felidézik emlékeiket eltérő egyéniségek, és Nekhtinek is eltérő oldalait hangsúlyozzák ki, pont ezáltal árnyalva a szereplő amúgy sem egyszerű személyiségét.
Nereida, Uraeus, Tod. Habár egy másik személyről mesélnek, sok mindent tudunk meg róluk is. Az érzéseikről, tetteikről. Kifejezetten élveztem, hogy a regény ilyen sokrétű.

Szóval a hangulatkeltés megvan. Szereplők, és múlt idézgetés meg van, események sora szintén pipa. Mindezek mellett kapunk gondolkodni valót is, szép adaggal. Egyrészt én már ott elakadtam, hogy az új ismereteimmel együtt kedveljem vagy utáljam Starr alakját. Most sem tudom eldönteni.
Másrészt felmerül itt minden: rabszolgaság, nemi erőszak, nemek közötti elnyomás, vagy éppen egy majdnem tökéletes világ felbomlása a lustaság miatt stb. Olyanok, amiket mi is megtapasztalhatunk, vagy épp hallunk a mindennapokban. Lehet más a köntös, de ezek olyan szörnyek, amiket talán sose győzünk le. Bár szeretnék hinni az ellenkezőjében.

És persze mindezek mellé a háttér:Bubastis és Prenties szinte elérhető közelségbe kerül az olvasónak, látja a zöld, termékeny tájakat, és a vörös, naptól égetett földeket. Az embereket akik ott élnek. Akik hasonlítanak hozzánk.

Világvége, zombik, szerelem...

Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje
4/5

Már nagyon régóta kinéztem magamnak ezt a könyvet, és egy molytalálkozó előtt roppant jutányos áron sikerült beszerezni. Kíváncsian vágtam bele...
Az általunk ismert világ már nem létezik, mi pedig egy falu életébe csöppenünk, akiknek a mindennapjaikhoz tartozik a szabályok betartása, az engedelmesség a Nővéreknek, és a zombiktól való félelem. Ezalól kivételt képez Mary, aki többet és mást szeretne. De vajon lesz-e rá lehetősége, hogy megpróbálja megtalálni az álmait? És képes lesz érte akár mindent feláldozni?

Az in medias res kezdéssel csak a bajom, hogy utána alig várom, hogy megtudjam mi okozta az új állapot kialakulását. Sajnos ezt ebben a kötetben nem tudjuk meg, a vége felé kapunk némi utalást, de alapjáratban ezt homály fedi. Grrr.
Tetszett a világ felépítése, az, ahogy hihetőnek tűnt ilyen szabályok mellett az élet...mindazonáltal én kiütést kaptam volna tőle. Pedig bárki megmondhatja, aki kicsit is ismer, hogy nem vagyok egy nagy lázadó típus, de rosszul tűröm, ha hazudnak nekem, és néha a végletekig kíváncsi vagyok. Ebben megegyezem a főszereplővel.
Nagyon jó még a hangulatteremtés ebben a történetben, ami sokat ad az olvasás élményéhez. Ellenben a szereplőktől a sikítófrász kerülgetett, és kacérkodtam a fal lefejelésének gondolatával. (Nem, nem tedtem meg, bár nem sok hiányzott hozzá.)

Mary: Ő ugye az örök kíváncsi, aki hisz a meséknek kinevezett történetekben. Mindezek mellett szerelmes abba a fiúba, akibe nem kellene. Elvileg. Gyakorlatilag ezt én annyira nem éreztem. És zavart, hogy miközben az írónő azt próbálja nekem elmagyarazni a szereplőn keresztül h mennyire is szereti a srácot, amikor ennek teljesen ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot minden cselekedete. Akkor legyen az, hogy az álmai fontosabbak, aztán helló. De ez...Illetve minek kell ebbe is egy három, vagyis inkább szerelmi négyszög? Muszáj ezt? Már megint?

Travis: Na őróla legalább elhiszem, hogy szereti a lányt, bár volt azért egy-két "érdekesebb" lépése neki is. Még őt kedveltem leginkább.

Harry: Ugyebár ő az elrendelt fiú hősnőnknek...hát tőle én sem estem volna hanyatt, pedig nem sok minden derül ki róla.

Cass: A legjobb barátnő...azonkívül, hogy ő csak egyszerűen élni szeretne, meg gyereket, szintén nem sok jött le nekem.

Jed: Még eldöntetlen h utálom, vagy szeretem. Ő lenne a báty, de hol ő taszítja veszélybe az egyetlen húgát, hol ő menti meg...

Egyszóval voltak hibái a könyvnek. Nem tudom, vajon folytatják-e és ha igen, akkor mikor, mert ennek ellenére kíváncsi lennék a többi részre is. Tudni akarom miért lett így a világ :D.

Kiadó: Atheneum
Oldalak száma: 304